tag:blogger.com,1999:blog-55591528731384765182024-03-06T21:02:37.806+01:00Utam SpártábaUtam Spártába - feljegyzések a futócipőbőlUnknownnoreply@blogger.comBlogger4125tag:blogger.com,1999:blog-5559152873138476518.post-12522556736251096112011-11-03T17:46:00.000+01:002015-11-02T22:52:32.643+01:00A Nagy Lebow, avagy a leglassabbnak volt egy ötlete<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><i>"Egy szép tavaszi napon az
irodámban voltam koradélután, egy hirtelen impulzusra otthagytam, felmentem a
90. utcára és futni kezdtem. Csodálatos volt, és azt mondtam magamnak: ha ez
ilyen fontos nekem, erkölcstelen lenne nem eljuttatni ezt az üzenetet másoknak."</i><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><i>Fred Lebow</i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Ha nagyon sarkítani akarom: néhány
vesztes teniszmeccsel kezdődött minden.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEVHRdSot-4zBmkkC_DaNz9qM2cX1AsGRVshHnaqptCOv7cZKucqpA84i9-kpSmVA5W8fm2IrfeI8Ixf3uQO00ZWHXmyCXUuw4i6woEtRIvxiUR2uuKl3h7YklXS3T_JYlM0QVMgK4wrM/s1600/fredlebowplace.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEVHRdSot-4zBmkkC_DaNz9qM2cX1AsGRVshHnaqptCOv7cZKucqpA84i9-kpSmVA5W8fm2IrfeI8Ixf3uQO00ZWHXmyCXUuw4i6woEtRIvxiUR2uuKl3h7YklXS3T_JYlM0QVMgK4wrM/s400/fredlebowplace.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Fischl Lebowitz 1930. június 2-án
született Aradon, magyar ajkú, ortodox zsidó családban. Négy fiú és két lány
testvére volt. Romániából a nácik elől a család különböző irányokban
menekült, ő maga a korábbi/későbbi Csehszlovákián át Hollandiába, majd Írországba
jutott. Csempészett cukrot, gyémántot, tanult hébert Írországban, majd kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol tanult egy brooklyni yeshivában, majd a Fashion Institute of Technology-n, tett egy kis kitértőt Kansasban és Clevelandben (itt</span></span> improvizációs színházat alapított), majd visszatérve New Yorkba marketingesként dolgozott a ruhaiparban.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Szeretett teniszezni, de nem ment neki
túl jól, így kitartását erősítendő elkezdett hosszabb távokat futni. 1970-ben
már 13 maratont futott, köztük az első New York maratont, melynek egyik
szervezője is volt: ő biztosította a 300 dolláros tőkét a verseny
megrendezéséhez.<o:p></o:p></span></span><br />
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7EF1p8XkJW65bYufBModP18TLtwrqLmqW6jtc-HvrjZp8ue0Ot__NDRPney9R0_CuhS6xT_5dG7jTqqxcgYupsO2GB_aLT7oaCIuVKZNKa8fqCPVQchwO328FAO129k2GPG5bKgR-q50/s1600/Fred-Lebow-NYM.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj7EF1p8XkJW65bYufBModP18TLtwrqLmqW6jtc-HvrjZp8ue0Ot__NDRPney9R0_CuhS6xT_5dG7jTqqxcgYupsO2GB_aLT7oaCIuVKZNKa8fqCPVQchwO328FAO129k2GPG5bKgR-q50/s400/Fred-Lebow-NYM.jpg" width="238" /></a></div>
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">1970-ben 127 futó fizetett 1 dollárt a
New York Road Runners nevű szervezetnek, hogy a Central Parkban körözve
lefuthassa a klasszikus, 26,2 mérföldes távot - ez volt az első New York Marathon,
melyet 54 versenyző teljesített.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Lebow lelkes és lassú futó volt:
4:12:09-es idejével a 45. helyen ért célba.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/adn628NSY-c?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">1976-ban, amikor Lebow kivitte a
versenyt a Central Parkból, 2090 futó állt rajthoz a már Staten Islandről
induló, Brooklyn, Queens, Bronx és Manhattan utcáit egyaránt érintő maratonon,
amely egy évvel később már a legnagyobbnak számított a világon a maga 4823 fős
mezőnyével.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">A mezőnyt mára durván 45 ezer futó alkotja,
nincs még egy verseny, melyre ennyi amatőr maratonista szeretne eljutni és
melyre ennyire nehéz lenne bejutni. A New York Road Runners, melyet Lebow 20
évig vezetett, s mely vezetése alatt számos más nagy versenyt hozott létre,
köztük az első kifejezetten nőknek rendezett futóversenyt is, napjainkban úgy
negyvenezer tagot számláló sportegyesület és több, mint félszáz főállású
alkalmazottal működő vállalkozás.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">45 ezer futó, kétmillió szurkoló az utcákon, tévénézők tízmilliói, óriási
üzlet - és dollármilliók karitatív célokra, ez ma az <a href="http://www.ingnycmarathon.org/">ING New York City Marathon</a>.
2010-ben mérföldenként egymillió dollár összegyűjtése volt a cél jótékony célokra
- emlékezetem szerint 43 millió körül volt a vége.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDdRkCLvEjuyNqeXwnb3P9IhIZZF4zK2dE-LWsl5IvrJJphKPKJBmafkwlWSJjapgdFWkYkD1P0J8GdBF3-BWkxOZGktV006V6VR8xc6e9n89n7T9glUKsGFcgO5fExMMdY-yy93QhYoo/s1600/Fred-Lebow.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="190" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDdRkCLvEjuyNqeXwnb3P9IhIZZF4zK2dE-LWsl5IvrJJphKPKJBmafkwlWSJjapgdFWkYkD1P0J8GdBF3-BWkxOZGktV006V6VR8xc6e9n89n7T9glUKsGFcgO5fExMMdY-yy93QhYoo/s400/Fred-Lebow.jpg" width="400" /></a></div>
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Lebow 1994-ben halt meg, 62 évesen. A halála
utáni megemlékezés a legnagyobb gyászóló tömeget hozta össze a Central Parkban
John Lennon halála óta. Teret neveztek el róla, szobra áll a Central Parkban,
melyet minden évben átvisznek a maraton céljába.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Amikor 1991-ben kiderült, hogy súlyos
beteg, egy külön ünnepség keretében, a többiek előtt hónapokkal választották be
a National Track Hall of Fame-be. Ezt mondta ekkor:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><i>"Megtisztelő. Nem érdemlem meg.
Csak egy küldönc vagyok. Le vagyok nyűgözve és zavarban vagyok."</i><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Legendájának fontos eleme volt egy
öltözködési sajátosság: üzleti tárgyalásain, nemzetközi konferenciákon öltönyt
húzott ugyan, de ilyenkor is futócipőt viselt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Utolsó New York maratonját 1992-ben
futotta, hatvan évesen, három évvel azután, hogy agydaganatot diagnosztizáltak
nála (1976-tól nem indult New Yorkban versenyigazgatói teendői miatt).
5:32:34-es idővel ért célba. Kísérője a kilencszeres női győztes, jóbarátja, a
norvég Grete Waitz volt.</span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="390" src="http://blip.tv/play/helL1tsHAg.html" width="480"></iframe><embed src="http://a.blip.tv/api.swf#helL1tsHAg" style="display: none;" type="application/x-shockwave-flash"></embed>
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span><br />
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">Fred Lebow 30 országban összesen 69 maratont futott, 1993-ban Budapesten is megfordult, egy félmaratoni távra még ekkor is jó volt.</span></span><br />
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;"><br /></span></span><br />
<span lang="HU"><span class="Apple-style-span" style="font-family: inherit;">1991-ben létrehozta a Fred's Friends
nevű jótékony szervezetet és elsőként kezdett a futók között gyűjteni jótékony
célokra. Ezen szervezet
nyomdokain, 1995-ben Lebow emlékére alakult meg a Fred's Team, melynek
színeiben évről évre százak indulnak félmaratonokon, maratonokon, kerékpár és
triatlon versenyeken, s gyűjtenek pénzt rákkutatásra és -gyógyításra. </span></span>A
<a href="http://mskcc.convio.net/site/PageServer?pagename=ft_home">Fred's Team</a> által 1995 óta összegyűjtött összeg meghaladja a 42 millió dollárt.</div>
<span lang="HU">
</span>Unknownnoreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-5559152873138476518.post-71681534652184914732011-05-06T10:27:00.001+02:002018-04-20T13:52:14.692+02:00Mátrabérc: számok és képek<div style="text-align: justify;">
Megérkeztek a hivatalos időeredmények, ezek szerint a 105 egyéni induló között az 53. helyen értem célba 8:43:04-es idővel, azaz durván 9 perc/km-es átlaggal abszolváltam az 58,2 kilométeres távot.</div>
<br />
Részidők:<br />
<br />
Kékestető (20,1 km) 3:05:33<br />
Galyatető (29,8 km) 4:36:20<br />
Ágasvár (39,4 km) 6:07:29<br />
Mátrakeresztes (42,8 km) 6:27:46<br />
Muzsla (48,7 km) 7:39:30<br />
<br />
Hozzávetőleges átlagtempó a verseny különböző szakaszain:<br />
<br />
1. Sirok-Kékestető 20,1 km 3:05:33 - 9:06/km<br />
2. Kékestető- Galyatető 9,7 km 1:30:47 - 9:24/km<br />
3. Galyatető- Ágasvár 9,6 km 1:31:09 - 9:30/km<br />
4. Ágasvár-Mátrakeresztes 3,4 km 20:17 - 6:00/km<br />
5. Mátrakeresztes-Muzsla 5,9 km 1:11:44 - 12:12/km<br />
6. Muzsla-Szurdokpüspöki 9,5 km 1:03:34 - 6:42/km<br />
<br />
És egy fotóalbum a versenyről:<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<object align="middle" classid="clsid:d27cdb6e-ae6d-11cf-96b8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=8,0,0,0" height="400" width="500"><param name="movie" value="http://static.indafoto.hu/swf/photo_stream.swf"><param name="quality" value="best"><param name="bgcolor" value="#000000"><param name="allowScriptAccess" value="always"><param name="FlashVars" value="atomURL=http%3A%2F%2Ffeed.indafoto.hu%2FGusztos%2Fmatraberc_trail_2011%2Ffeed&sourceURL=http%3A%2F%2Findafoto.hu%2FGusztos%2Fmatraberc_trail_2011&bgColor=000000&titleColor=FFFFFF&imageSize=auto&orientation=horizontal&target=blank&streamAlign=front"><embed src="http://static.indafoto.hu/swf/photo_stream.swf" quality="best" bgcolor="#000000" allowscriptaccess="always" pluginspage="http://www.macromedia.com/go/getflashplayer" flashvars="atomURL=http%3A%2F%2Ffeed.indafoto.hu%2FGusztos%2Fmatraberc_trail_2011%2Ffeed&sourceURL=http%3A%2F%2Findafoto.hu%2FGusztos%2Fmatraberc_trail_2011&bgColor=000000&titleColor=FFFFFF&imageSize=auto&orientation=horizontal&target=blank&streamAlign=front" type="application/x-shockwave-flash" align="middle" height="400" width="500"></embed></object></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-5559152873138476518.post-11733216240162328662011-05-03T13:36:00.002+02:002018-04-20T13:51:56.265+02:00Mátrabérc Trail 2011<div style="text-align: right;">
<i>Csáti Béla barátomnak ajánlom</i><br />
<div style="text-align: justify;">
<span class="Apple-style-span" style="color: orange;"><b>Fogadás</b></span></div>
</div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Mint annyi nagyszerű és/vagy idióta dolog a fiúk világában, ez is egy hülye fogadással kezdődött. A tavalyi New York Marathon előtt fogadtam Bélával, hogy 3:30-on belül fogok futni. Azt mondta, ha megcsinálom, eljön a Mátrabércre, magam pedig azt vállaltam, hogy egy hónapos szakállban indulok ott, ha nem lesz meg.<br />
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: left;">
</div>
New York 3:43 lett, de mivel a versenyt megelőző két hétben lebetegedtem, Bélától felmentést kaptam szakáll-ügyben. (Tanúkkal tudom igazolni, hogy ennek ellenére megpróbáltam, de két hét után majd' megőrültem tőle és levágtam.) Viszont szakáll ide, szakáll oda, a Mátrába csak el kellett menni.<br />
<br />
Nem minden előzmény nélkül való a verseny számomra. Gimnazistaként háromszor, 2003-ban negyedjére csináltam meg az azonos nevű teljesítménytúrát. Voltak tehát fogalmaim arról, mi vár rám.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsZltikiufU5sv89ZVNvBXs-k_BMQX-maALaMMWpF02rtSYEOjvsUWKsAUrFOZ34ScpjHhKpNCHE4x5h_F2FcR_Ry62N8w-x7A3tyrSf6ftCK2pLd3-LhTaNRgIHMydhp1uL0LcMP0qq0/s1600/profil.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="151" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhsZltikiufU5sv89ZVNvBXs-k_BMQX-maALaMMWpF02rtSYEOjvsUWKsAUrFOZ34ScpjHhKpNCHE4x5h_F2FcR_Ry62N8w-x7A3tyrSf6ftCK2pLd3-LhTaNRgIHMydhp1uL0LcMP0qq0/s400/profil.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Profil</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<b><span class="Apple-style-span" style="color: orange;">Kiruccanás</span></b><br />
<br />
A téli alapozás nagy előrelépés volt számomra, decembertől márciusig annyit futottam, mint 2009-ben összesen, bő 1100 km-t. Nem mellékes körülmény azonban, hogy mindezt alacsony pulzussal, könnyű/lassú futásokkal gyűjtögettem össze, szinte kizárólag aszfalton és ami a legfontosabb: sík terepen.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
A <a href="http://utamspartaba.blogspot.com/2011/03/balaton-szupermaraton-2011.html">Balaton Szupermaraton sikeres teljesítése</a> után üres, motiválatlan hetek jöttek, március végén, április elején nagyon keveset futottam. Részben ezért, részben a közép- és hosszútávú tervek átgondolása (ezekről legközelebb) miatt kihagytam a veszprémi hatórást és Sárvárt is, ahol 12 óráztam volna eredeti, finoman szólva is túlvállalós terveim szerint.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNJ7mjV4rpM3E8-IRaTbX31yatZqJBWxqdgoSF4TS3bOVClDvUxfIT2JwZ6WRhFwuQoyG7nHdf07wNfP_jN4lVWNPUWxyEFjlegkFqQ4oPGVFwdAswtXVCKJQUxF2rysElt_T6Rd6Sk8A/s1600/DSC_0025.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNJ7mjV4rpM3E8-IRaTbX31yatZqJBWxqdgoSF4TS3bOVClDvUxfIT2JwZ6WRhFwuQoyG7nHdf07wNfP_jN4lVWNPUWxyEFjlegkFqQ4oPGVFwdAswtXVCKJQUxF2rysElt_T6Rd6Sk8A/s320/DSC_0025.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Mátrabérc rajtjában</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Arra jutottam, jöjjön pár hét változatosság, futkározok picit terepen, mielőtt beleunnék a monoton edzésekbe.<br />
<br />
Egy Mátrabérc kaliberű versenyre persze nem lehet ennyi idő alatt tisztességesen felkészülni - az a pár hét, amit ebbe beletettem, arra volt jó csupán, hogy megelőzzem azt, hogy a terep jelentette szokatlan terhelésbe valahol belesérüljek.<br />
<br />
A <a href="http://utamspartaba.blogspot.com/2011/04/budai-oldal.html">budai hegyekben való szaladgálás</a> és a Mátrabérc jelentette új típusú kihívás átlendített az alapozás és a szupermaraton okozta átmeneti kiégésen és motiválatlanságon, újra emelkedett a heti edzésadag, a kedvem is visszatért - azt tehát már a verseny előtt is tudtam, hogy az évem szempontjából jó döntés volt a célok módosítása.<br />
<br />
<span class="Apple-style-span" style="color: orange;"><b>Előzetes okoskodás</b></span><br />
<br />
Abban biztos voltam, hogy a 10 órás szintidőn belül képes vagyok teljesíteni a távot (58,2 km, 2820 m szintemelkedéssel). Eldöntöttem, hogy mivel számomra most csak egy kiruccanás ez a verseny a terep ultrák világába, nem pedig öncél, nem tűzök ki időbeli célt, csak a teljesítésre hajtok.<br />
<br />
Persze számolgatok mindig, ezt tudjuk. Egy 8 órán belüli idővel nagyon boldog lettem volna, s <a href="http://futokaboca.blog.hu/">Kabóca</a> számítását alapul véve, miszerint minden 100 m szintemelkedés 1 plusz kilométerként számolható, úgy kalkuláltam, hogy ha az így számolt 86 km körüli sík távon tudok hozni egy 6 perc körüli átlagot, nincs mit szégyellnem.<br />
<br />
<span class="Apple-style-span" style="color: orange;"><b>Futás</b></span><br />
<br />
Az előrejelzéseknél naposabb, melegebb időben rajtoltunk Simonyi Balázs barátommal és a bő 100 fős mezőnnyel Sirokról, 9-kor. Az első bő két kilométert a faluban tettük meg, hogy a rajtláz, vagy a váratlan meleg okozta-e, nem tudom, de a pulzusom is magasabb volt a kelleténél. Ezzel együtt jó állapotban éreztem magam, az elejét visszafogott tempóval ugyan, de meg tudtam futni. Balázzsal hamar elváltak útjaink, kissé fájós térddel érkezett eleve, 3 km körül megállt cipőt kötni, ezután csak a célban találkoztunk.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhZL6DEQbsP3SA3tCFD4AvTBlEUH3sAYF9uZT0Eg5nkQSWafnvjijjGQvUjzCnHyg-vfbW4rs0qKzRtW8PLRSZfnFPYB2ydEl7U4D7Ee4Gs-FI_SM9qbMEk0dja3PfsarW-ZxpxePnVQ8/s1600/DSC_0085.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjhZL6DEQbsP3SA3tCFD4AvTBlEUH3sAYF9uZT0Eg5nkQSWafnvjijjGQvUjzCnHyg-vfbW4rs0qKzRtW8PLRSZfnFPYB2ydEl7U4D7Ee4Gs-FI_SM9qbMEk0dja3PfsarW-ZxpxePnVQ8/s320/DSC_0085.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Andy Amerikából a Kékesen nézi, hogyan kell banánt enni</td></tr>
</tbody></table>
Oroszlánvár (11,3 km) előtt tört meg először az optimizmusom, ide úgy 1:20 környékén vártam magam, de bő 20 perccel később érkeztem. Ráadásul eddigre találkoztam néhány olyan emelkedővel, melyek szembesítettek azzal a kézenfekvő ténnyel, amiről olyan jó volt megfeledkezni a verseny előtt, miszerint ezen terep jelentős része jelen felkészültségi állapotomban számomra konkrétan futhatatlan. (A mezőny hátsó zónáiban mozogva megnyugtató volt látni, hogy mindenki sétál az ilyen emelkedőkön.)<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
</div>
A Kékesre (20,1 km) vezető úttól jobban tartottam, ezen még egész jól mozogtam, 3:05 körül érkeztem fel az ellenőrző ponthoz. Pár perc depózás után irány a Galya, ahová (29,8 km) már jóval rozogábban érkeztem meg 4:40 körüli részidővel. Érdeklődőm Balázsról, kis segítő csapatunktól megtudom, hogy fáj a térde, de élvezi a dolgot és JÖN. Nem ad fel versenyt soha, erre gondolok és megyek tovább.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLI67JUb3jOUpc0yfv3y8fVfW6kvanwP4Gfy0LEyMWTyMJOGWEbcs2yumaHY7pwm56cN4D_7sTEwaDQgeS6EWnEyC02OhBzSFXApvnHhEHsg7C3eD3VIQFVh0V01aupVjd5HyD4OHy_Rc/s1600/DSC_0117.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLI67JUb3jOUpc0yfv3y8fVfW6kvanwP4Gfy0LEyMWTyMJOGWEbcs2yumaHY7pwm56cN4D_7sTEwaDQgeS6EWnEyC02OhBzSFXApvnHhEHsg7C3eD3VIQFVh0V01aupVjd5HyD4OHy_Rc/s320/DSC_0117.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Galyán</td></tr>
</tbody></table>
Ha jól emlékszem, a Galyára vezető út volt az utolsó, ahol még próbáltam bele-belefutni az emelkedőkbe, a táv második felében azokon már jó esetben is csak erős gyaloglásra voltam hitelesítve.<br />
<br />
A Galyáról lefelé folytatódott a "terepfutás alapjai kezdőknek" tanfolyam egy veszélyes, futhatatlanul meredek lejtővel, ahol elkezdett görcsölni a bal combom egy olyan helyen, ahol még eddig sose. Azt se tudtam, hogy kellene rá nyújtanom, hogy kihúzzam belőle a görcsöt... Ez a képzés amúgy rögtön az első 4-5 km-nél kezdetét vette, mivel kétszer is képes voltam beleszaladni fejjel keresztbeálló ágakba. Ott azért rögzült gyorsan, hogy itt jobban kell figyelni.<br />
<br />
A Galyáig és picit még utána volt mezőny, előttem, mögöttem látó- és hallótávolságon belül emberekkel. Itt akadtunk össze a minnesotai Andyvel, aki a zágrábi amerikai követségen dolgozik és valamiért hazánkba jár terepmaratonokra. Beszélgetünk pár percet, megkérdi, jól tudja-e, hogy már csak két komoly hegy van. Mondom, igen (Ágasvár, Muzsla), de a másodikkal vigyázzon, az különösen gonosz. Meghívom az <a href="http://ultrabalaton.hu/">Ultrabalatonra</a>, majd elválunk. Otthon veszem észre, hogy már a Kékesen és a Galyán is egy időben frissítettünk, nagyjából ennyire voltam magamnál azokon a helyeken.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_GTikPRGTNefB1KYNxWIL33JaLziTCCxxyy-WlwLigT7sRD3icSTrVzDbuJIeQIy3DN8ZIX99AaT1dGLaXicO7mm6fbmaMFUt92EJV9rb04v7E9U2XMrxmBJXCz58mdwD013X3PMvEB8/s1600/DSC_0126.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_GTikPRGTNefB1KYNxWIL33JaLziTCCxxyy-WlwLigT7sRD3icSTrVzDbuJIeQIy3DN8ZIX99AaT1dGLaXicO7mm6fbmaMFUt92EJV9rb04v7E9U2XMrxmBJXCz58mdwD013X3PMvEB8/s320/DSC_0126.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Andy Amerikából a Galyán nézi, hogy kell vizet inni</td></tr>
</tbody></table>
Ágasvár (39,4) maga a gyötrelem: meredek, sziklás ösvényen mászok fel. Végre esik picit az eső, de sajnos csak pár percig, épp csak arra jó, hogy párás dunsztot hagyjon maga után, s hogy csússzanak a kövek a lefelé vezető, szintén nagyon meredek oldalán.<br />
<br />
Tudva, hogy már "csak" a Muzsla van hátra, tudva, hogy meglesz ez szintidőn belül - így érkezem vidáman Mátrakeresztesre (42,8 km) 6:28 körül. Itt depózok a legrövidebbet, egy perc és indulok a Muzslára.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKjEhGU5YsTlKgI-XqnQPav1kQfEeDKlzsvcNVJygZbrj7R50YtArPuakAnr5tMDu8uarHDGMbhayn2ebA2J0v_OdKrzXku93YKIXk__V1Fi1huOB4hjfx3rzik_d4Ha7_IFyQXDp5vys/s1600/DSC_0161.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKjEhGU5YsTlKgI-XqnQPav1kQfEeDKlzsvcNVJygZbrj7R50YtArPuakAnr5tMDu8uarHDGMbhayn2ebA2J0v_OdKrzXku93YKIXk__V1Fi1huOB4hjfx3rzik_d4Ha7_IFyQXDp5vys/s320/DSC_0161.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Balázs érkezik a Galyára</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Innentől gyakorlatilag egyedül vagyok az utolsó két órában. A Muzslára vezető úton egy ember ér utól, egyet előzök, onnan lefelé találkozom egy harmadikkal, de senki több. Hasznos, építő jellegű két óra volt, az biztos.<br />
<br />
Teljesítménytúrás emlékeimből rémlett, hogy a Muzsla kétszer csinálja meg az emberrel, hogy az azt hiszi, felért, majd amikor "felér", meglátja, hogy még egy akkora hegy van előtte. Nyolc órán belül bejönni már nincs esélyem, ez rég eldőlt, ahogy azt is eldöntöttem, a Muzslára felfelé nem erőltetem a futást, mert úgysem fog menni. A felfelé vezető út 5 kilométerét szinte végig gyaloglom, 70 perc alatt érek fel (48,7 km 7:40), de így maradt bennem erő a lefelé vezető utolsó bő 10 kilométer megfutására.<br />
<br />
<span class="Apple-style-span" style="color: orange;"><b>Célbaérkezés</b></span><br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXLXn9dKrOv4xbvVFB-sOKwJ0H9HZOIPpNPRMxZ1Huk7htZwyPQkQoyTP_v2x56tRYVg3qypgPauwcfq8RtX9lKMZoH-XjvRUbsk2pfaJzxot215vEudl4YKqlnrq0oXU5buw0VF7p6PI/s1600/Ma%25CC%2581trabe%25CC%2581rc2011befuto%25CC%25811.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiXLXn9dKrOv4xbvVFB-sOKwJ0H9HZOIPpNPRMxZ1Huk7htZwyPQkQoyTP_v2x56tRYVg3qypgPauwcfq8RtX9lKMZoH-XjvRUbsk2pfaJzxot215vEudl4YKqlnrq0oXU5buw0VF7p6PI/s320/Ma%25CC%2581trabe%25CC%2581rc2011befuto%25CC%25811.jpg" width="214" /></a></div>
Meredek az út lefelé a Muzsláról, a vége felé újra görcsölni kezd a combom, azon az "új" helyen. Átkelünk a patakon, földút, majd bent vagyunk, kanyargunk picit Szurdokpüspökiben. 500 méter felirat az úton, elkezd szakadni az eső, na itt elsírom magam én is, és arra gondolok, milyen szép befutó lesz ez így, biztosan nem véletlen.<br />
<br />
De az eső eláll kétszáz méter alatt, a meghatottságom is elpárolog vele. Aztán visszajön, hiszen az eredményhirdetésre sikerül befutnom 8:43 körüli idővel (Szabó Gábor 5:51-el győzött...), már épp indítanák a himnuszt, amikor felbukkanok a célegyenesben. Megvárnak, taps, a helyezettek a dobogóról nézik a befutóm, Németh Csabától kapok kólát (ezt az emléket azért büszkén őrizheti egy amatőr futó), majd himnusz. Ha öt perccel előbb, vagy később jövök be, biztosan összerogyok, így viszont elérzékenyülten igyekszem megállni rozoga lábaimon, kezemben egy üveg kólával, amit nem tudok hogyan tartani vigyázzállásban, beleinni meg pláne nem merek, pedig kéne nagyon... Megrendezni sem lehetett volna szebben.<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyaClNn3_U3mpcZ0quyrUHM-HpZKyrayeuP_4vPF6DbIEbDNED5w59-z302pz4FJm2nBHrsLQJXrztAhHCFYd4uomDZ60o2jnKRBnTVf1Y9ufF9V2VQNPsQUv9Z3Sc3RArRD-n08DG8_g/s1600/DSC_0294.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyaClNn3_U3mpcZ0quyrUHM-HpZKyrayeuP_4vPF6DbIEbDNED5w59-z302pz4FJm2nBHrsLQJXrztAhHCFYd4uomDZ60o2jnKRBnTVf1Y9ufF9V2VQNPsQUv9Z3Sc3RArRD-n08DG8_g/s320/DSC_0294.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A SUHANJ! 1. csapat, következő célpont: Ultrabalaton párosban</td></tr>
</tbody></table>
Zuhi, öltözés, kaja, facebook - és várjuk Balázst. Közeledik a szintidő vége, a legtöbben hazamentek, de az utolsó félórában érkezőket is taps fogadja, hiszen itt mindenki tudja, min megy át az ember, amíg ideér.<br />
<br />
Az utolsó órában már végig esik. Megjön Balázs is, nálam Ő a nap hőse.<br />
<br />
Levesezünk - a szervezőket külön dicséret illeti, hogy egy százfős mezőnynél is gondoltak a vegákra! -, röhörészünk, aztán irány haza.<br />
<br />
Ha Kabóca számítását vesszük, akkor durván 86 kilométer futottam síkon hatperces tempóval - ez önbizalomerősítő tudat szűk két hónappal életem első 100 km feletti futása előtt.<br />
<br />
És ráadásul gyönyörű volt a Mátra, nagy élmény volt ott lenni, biztosan jövök jövőre is, már picit felkészültebben.<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
<i><span class="Apple-style-span" style="color: orange;">Köszönet: Sziszka, Dani, Dénes, Krstan!</span></i></div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-5559152873138476518.post-40015058472071972482010-11-16T09:48:00.004+01:002015-11-02T22:52:32.647+01:00New York City Marathon - a legenda igaz<div style="text-align: justify;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">- Ugye kiírtad a neved a pólódra? - kérdezi tőlem egy hajléktalan a metrón. - Írd ki, mindenki szurkolni fog Neked!</div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Vasárnap reggel öt óra van. A metró szinte még üres: csak hajléktalanok és futók ülnek a vonaton ebben a lehetetlen időpontban. A hajléktalanok javarészt alszanak, a futók elszánt arckifejezéssel dideregnek.</div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-bottom: 0.5em; margin-left: auto; margin-right: auto; padding-bottom: 6px; padding-left: 6px; padding-right: 6px; padding-top: 6px; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgXCEcI_mSn9cN3Yjq9tq1T2xjvtLpqHlMAHKhBSIdQWHPSpBr2dGgG3LQhd27plBuNGVEC8GxI_n7Hgsngly2zP8Wnst4FwSaWHLhe7uk_ABbsKd0m-Lc8XRz4SjRlIeyb3pY1KVZAEQ/s1600/COLOR1mara-popup-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="190" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhgXCEcI_mSn9cN3Yjq9tq1T2xjvtLpqHlMAHKhBSIdQWHPSpBr2dGgG3LQhd27plBuNGVEC8GxI_n7Hgsngly2zP8Wnst4FwSaWHLhe7uk_ABbsKd0m-Lc8XRz4SjRlIeyb3pY1KVZAEQ/s400/COLOR1mara-popup-1.jpg" style="cursor: move;" width="400" /></a></div></div></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="font-size: 13px; padding-top: 4px; text-align: center;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Damon Winter / The New York Times</div></div></td></tr>
</tbody></table></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Sokadszorra hallom egy hét alatt ezt a póló dolgot, mondta már határőr, bolti eladó, kutyasétáltató néni. Bár a verseny hetének keddjén komoly téttel bíró választás volt az Államokban, New Yorkban minden tévéhíradóba jutott egy-két sztori a maratonról. Jellemezően hétköznapi emberek különleges történetei. A <a href="http://www.facebook.com/album.php?aid=46290&id=162081483816025">nagy sztár Edison Pena, a chile bányász volt</a>, de láttam riportot középkorú anyukáról, aki a fogyás miatt kezdett futni, s lett belőle maratonista, vagy említhetem annak a tűzoltónak a történetét, akit a 2005-ben futott 3:13 után nem sokkal egy 20 tonnás busz ütött el kerékpározás közben, s aki pár évvel később, úgy <a href="http://www.thelongrunbook.com/uof/thelongrunbook/">negyven(!) műtét után</a> újra teljesítette a klasszikus távot, 7 és fél óra alatt...<br />
<br />
<span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;">Rajtzóna</span></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Több, mint féltucat rajtja van a világ legnagyobb, kultikus maratonjának. A kerekesszékesek, handbike-osok, baleseti sérültek rajtolnak először. Azt most nem részletezem, amit ezen a téren csinálnak ott fogyatékkal élők, rendezvényszervezők, önkéntesek, futók, szurkolók: ennek később egy külön bejegyzést szánok. Most csak annyit, hogy a <a href="http://www.facebook.com/pages/Suhanj-Alapitvany/126250204083489">SUHANJ! Alapítvány</a> tevékenységében látható lesz mindaz, amit kint tanultam a tárgykörben.</div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Hatalmas tömeg, bő 43 ezer ember indul a versenyen. Tömegrajtból is három van, az első hullám rajtja 9:40-kor, félóránként követi a többi. Nagyjából hétre mindenkinek kint kell lennie az óriási rajtterületen. A hatórás kompot jelölték ki számomra közlekedési eszközként, bő 20 perc az út Staten Island-re, ahol futószalagszerűen jönnek a buszok, hogy újabb negyedóra alatt elvigyenek a rajtzónába.</div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div></div><div class="separator" style="clear: both; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYEIu2BNvLq5Kdpb0KOdFo1vDhtAe5e1t0Xgl1CBDzJLEHn9lEFWvCiaqIIO-ba276qj_NNh2c1738F73UaRYKfL0lD4PWXeiVr_RxWMm9RUwVKqgnDaAU9k2qmbgutG48S9wI53uJpWU/s1600/PB040059.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYEIu2BNvLq5Kdpb0KOdFo1vDhtAe5e1t0Xgl1CBDzJLEHn9lEFWvCiaqIIO-ba276qj_NNh2c1738F73UaRYKfL0lD4PWXeiVr_RxWMm9RUwVKqgnDaAU9k2qmbgutG48S9wI53uJpWU/s400/PB040059.JPG" style="cursor: move;" width="400" /></a></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Ha már futószalag: Henry Ford büszke lenne a szervezőkre: olajozottan, zökkenőmentesen zajlik az egész procedúra. (A rajtszámfelvétel helyéül is szolgáló expó is remek volt.) A rajtszámod színe jelzi, melyik zónába tartozol, ez a szín a kódja a rajtod helyének, a csomagleadásnak, mindennek. Mindhárom zónában óriási kivetítő, hangosbemondó úgy hat nyelven.</div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Nem jó négykor kelni, nem jó félórát várni a metróra, de ahogy bekerülsz a verseny áramába, érzed: jó kezekben vagy és nagy élmény vár rád. Már a kompnál a verseny fiatal utcai munkásai fogadnak, jókedvűen, harsányan. "Mosolyogj, a New York Marathonon fogsz futni!" - kiabálja egy fekete lány az arcomba. Itt ébredek fel.</div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">A rajtzónában való várakozást, na azt kell valahogy túlélni. Hétkor úgy 2 fok lehet, de a szél miatt mínusz kettőnek érzed. Hiába vannak rajtam az ilyen-olyan hőtartós futócuccok, termopulcsi, a metsző hideg szél miatt rendesen fázok. A legváltozatosabb dolgokkal készültek a rutinosak a helyzetre. Akad, aki kartonpapírokból épít miniházat, mások a teherautók mögött keresnek szélvédett helyett. Az aggregátorok körül mindenhol fürtökben lógnak az emberek és sokan beáldoznak egy hálózsákot. Fontos tanács, hogy néhány eldobható meleg ruhát is érdemes vinnie az embernek magával, hiszen a csomagod le kell adnod legkésőbb fél órával a rajtod előtt.<br />
<br />
<div style="text-align: center;"><object height="385" width="480"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/zYOFQ71-CFE?fs=1&hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/zYOFQ71-CFE?fs=1&hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object></div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Átfagyva kóbolok úgy 5 percig, aztán feltalálom magam. Kihasználva, hogy elsőnek érkeztem és még csak a fertőtlenítő szagát kell elviselni, eltöltök - felöltözve, félálomban - egy szűk félórát a mobilvécén. Amikor kilépek az ajtaján, már süt a nap.<br />
<br />
Dunkin' Donuts bagel, meleg tea, kávé - ez a reggeli ingyenesen elérhető a rajtzónában, de kapunk speciális Gatorade cuccot is, melyet a verseny előtt 20 perccel érdemes meginni. A szervezésre jellemző, hogy 3 perc alatt találok embert, aki tud adni biztostűt (azt a reggeli ejtőzés során elhagytam).<br />
<br />
Negyed tízkor leadom a csomagom, még csíp a hideg, de már kevesebb, mint egy óra a rajtig. 9:40-kor halljuk, ahogy elstartol az első hullám, ezután nyílik meg a mi rajtunk. Először egy kevéssé lélekemelő területen vagyunk bezárva. Amikor kezdenek repülni a meleg ruhák (ezeket összegyűjtik a szervezők, hajléktalanok kapják őket) az itt is nagy számban kiállított mobilvécék tetejére, már nem zavar se szél, se hideg - egyrészt nagyon sűrűn vagyunk, másrészt tudjuk: mindjárt rajtolunk.<br />
<br />
Egyszer csak nyílik a ketrec ajtaja és indulunk a hatalmas Verazzano-Narrows hídra. Ilyen sem volt még, tuljadonképpen úgy a tizedik sorból rajtolok, egészen az elején vagyok. Nagy rajtceremónia nincsen, a budapesti rajtok negyedórás zenés futó-hergelése világszám, bizonyosodok meg újra. Itt ezzel nem foglalkoznak, mondjuk nincs is rá nagy szükség, mindenki teljesen fel van spanolva attól, hogy itt lehet. Néhány rövid beszéd, aztán indulunk.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqEnNmiisNvqFf6U0gXgaKhyCC8Tf0V1yRGwXeWVBIkS4AB2N6f4yl81uXBOj0fSAn0urA8-8mwvfvtdM-rzQdbXgY6zuDiVQ6i5ze09nldi8z7eqp3C8PQ8RT8Wor-dvF0HWtz7O7SH0/s1600/alg_marathon_verrazano.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqEnNmiisNvqFf6U0gXgaKhyCC8Tf0V1yRGwXeWVBIkS4AB2N6f4yl81uXBOj0fSAn0urA8-8mwvfvtdM-rzQdbXgY6zuDiVQ6i5ze09nldi8z7eqp3C8PQ8RT8Wor-dvF0HWtz7O7SH0/s400/alg_marathon_verrazano.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bonifacio / NY Daily News</td></tr>
</tbody></table><br />
<div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"></div><div style="text-align: justify;"><div style="text-align: justify;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;">Kis kitérő: az előzmények</span></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Félórás egyéni csúcsjavítás volt a célom, szerettem volna 3 és fél órán belül célba érni. Minden reményem meg volt erre, hiszen a 2009-es 1152 km után idén október végéig 1900 futott kilométerig jutottam, a tavaly októberi Budapest Maraton óta futottam három maratont és két ultramaratont. Kezdem megtanulni magam, egyre jobban érzem, hogyan osszam be az erőmet. A felkészülés utolsó hónapjai pedig kifejezetten jól sikerültek. Egy szeptemberi hatóráson futottam 60,4 km-t, állóképességi gondjaim tehát nem lehettek. Sokat edzettem a tervezett tempóban, négy héttel New York előtt volt egy 2:23:13-as 30 kilométerem, két héttel a verseny előtt pedig futottam egy 55 km-es háromnapos szettet (20-20-15) szintén a megcélzott versenytempóban, tehát 5 perces ezreken belül, gond nélkül.</div></div></div></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div></div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Viszont az utolsó két hét maga volt a rémálom. Idén egyszer voltam eddig beteg - érdekes módon az év másik külföldi versenye, a várva várt berlini félmaraton előtt, azt végül egy antibiotikumos kezelés közepén vánszorogtam végig. Most is sikerült összeszednem valamit 10 nappal a verseny előtt.</div></div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div></div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Három napig nyelni nem tudtam, aztán napokig nem kaptam levegőt, majd jött egy azóta is tartó intenzív köhögés, ami esténként alig hagy elaludni. Tavasszal ugyanez volt, <a href="http://utamspartaba.blogspot.com/2010/10/megyek-elhozom-plussoroszlant.html">a Manó</a> valószínűleg hazahozott valami jó kis vírust az oviból, ami ráment a gége, garat környékére.</div></div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div></div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">Az első napokban napi 15-20 kilométert sétáltam, gondoltam, az a kis torokgyulladás (annak hittem) majd csak elmúlik. Aztán jött három nap önkéntes szobafogság, hogy rendbejöjjek. Nem segített. A nagy nap közeledtével kétségbeesetten figyeltem magam, ahogy vánszorgok felfelé a metró lépcsőin és semmi erő nincsen bennem.</div></div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div></div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">A verseny előtti éjszakán szűk 3 órát tudtam aludni, de reggel valahogy két hét után először újra éreztem magamban némi tettrekészséget. Ismerek egy színésznőt, aki időnként megcsinálja, hogy egy-két héttel premier előtt lebetegszik, ágynak esik, elmegy a hangja, a premieren énekel, mintha mi sem történt volna, aztán folytatja a betegséget. Szóval láttam már ilyet, de nem tudtam, hogy futóval is történhet ilyesmi.</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHOCkGIg1HVjOr98vXWlVz3bemxDi4_7wryBthAhP3crEWQrFeH8TUsxwxornDVwzg1kVFaHxyBADpb-SHrnzNN07QWFwQDdZWeipHvQXVc6Gs6mckqROVgvzPy0sw62VX-lQrsQX29eM/s1600/subVECSEY-popup.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHOCkGIg1HVjOr98vXWlVz3bemxDi4_7wryBthAhP3crEWQrFeH8TUsxwxornDVwzg1kVFaHxyBADpb-SHrnzNN07QWFwQDdZWeipHvQXVc6Gs6mckqROVgvzPy0sw62VX-lQrsQX29eM/s400/subVECSEY-popup.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Christian Hansen / The New York Times</td></tr>
</tbody></table></div></div></div><span class="Apple-style-span" style="font-size: x-large;">Verseny(em)</span><br />
<div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">A pálya kimondottan nehéz, két nagy és több kisebb híddal, de a hidaktól eltekintve is hullámvasút, ráadásul nagyon szeles. A hangulat viszont leírhatatlan - mintha a Tour de France legendás hegyi szakaszainak valamelyikén futna az ember.</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">A Verazzano-Narrows úgy 2 kilométer hosszú, a kilátás gyönyörű. Ide nem jöhetnek fel szurkolók, a híd tehát része annak a nagyjából 3 kilométernek, amikor csöndben futunk. Brooklynba érve ugyanis kezdődik az őrület. Azt tudtam, hogy amikor 25 kilométernél a második nagyobb hídon, a Queensboro-n átmegyünk Manhattanbe és ráfordulunk a First Avenue-ra, ott elképesztő hangulat fog várni minket. (Bő 5 km-es szakaszt halad a maraton útvonala ezen a sugárúton északnak, hogy aztán egy rövid bronxi kurflit megtéve a Fifth Avenue-n és a Central parkban tegye meg az utolsó 7 kilométert, s mivel a párhuzamos sugárutak között kényelmesen át lehet sétálni, itt vannak a legtöbben, hiszen itt kétszer lehet megnézi a futót, akinek szurkol az ember.)<br />
<br />
Szóval azt tudtam, hogy Manhattanben elszabadul az őrület, láttam egy amerikai futó videóját, aki tanácsait összefoglalva a 6-7 legfontosabb dolog között említette, hogy a First Avenue elején nagyon észnél kell lenni, mert ott még sok van hátra, de elkapja az embert a gépszíj a tömeg miatt... De arra nem voltam felkészülve, hogy a verseny harmadik kilométerétől ezzel a veszéllyel kell szembenézni.<br />
<br />
Brooklynra fordulva a Verrazano-Narrows után konkrétan szaladgál a hideg a hátamon és a sírás kerülget. A 3. kilométernél. Utólag is ez a kedvenc részem, a manhattani turista-tömeggel szemben itt elsősorban a helyiek vannak kint az utcán, tízezrével. És nem ám csak a rokonnak, barátnak szurkolnak, nem ám csak azokat a futókat keresik, akik abból az országból jöttek, ahonnan ők, vagy felmenőik (persze ez is nagyon fontos, a latinók például picit mind chileiek lettek Edison Pena miatt), hanem mindenkinek, elképesztő hangerővel, folyamatosan.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqNapTg0qWab4AkcCfWXNTCar1YP2KvnWK0Yjo_PZvGGbDHrmVp5DCrF564LWA4gfe3brZSss4yQy6o0IqtQ-cUllFMrxVA11ZV_fkm0IGjUVZTMGgNJPEvzGZ_lFT7QeinimJHuKuiqc/s1600/subCOLOR2-popup.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhqNapTg0qWab4AkcCfWXNTCar1YP2KvnWK0Yjo_PZvGGbDHrmVp5DCrF564LWA4gfe3brZSss4yQy6o0IqtQ-cUllFMrxVA11ZV_fkm0IGjUVZTMGgNJPEvzGZ_lFT7QeinimJHuKuiqc/s400/subCOLOR2-popup.jpg" width="300" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ben Solomon / The New York Times</td></tr>
</tbody></table>Óriási karnevál az egész, gyerekek állnak mindenhol az út szélén, hangosan számolják, ki hány pacsit kapott a futóktól, sokan hoznak valamit otthonról, amiről azt gondolják, segíthet a versenyzőknek (nagy tekercs papírtörlővel állnak emberek, családok az út szélén, tépegetik és nyújtják a futóknak), úgy fél kilométerenként a legváltozatosabb élőzenék az út szélén. Komplett iskolai rezesbanda egyenruhában, freestyle, blues és rockbandák - egy templom előtt gospel kórus. Nehéz nyugton maradni és tartani a megfontolt tempót.</div></div></div><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><br />
</div></div></div></div></div><div style="text-align: justify;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;"><div style="margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; margin-right: 0px; margin-top: 0px;">A tervezettnél kicsit gyorsabb is az első 5 kilométerem. Észbekapok, visszaveszek. És jelez a testem is, hogy nem eszik olyan forrón a kását: már féltáv előtt, 11 mérföld környékén elkezd időnként rázni a köhögés. (A rajtnál elöntöttem, mepróbálom azt a 3:30-at, aztán majd meglátom, hogy érzem magam közben.)<br />
<br />
23:57, 25:05, 25:27, 25:24 az első négy ötezer méterem, az 1:45:36-os félmaratonból a verseny előtt két héttel simán megfutottam volna a 3 és fél órán belüli maratont. De az első köhögőrohamok után eldöntöm, visszaveszek, hiszen végig akarom futni szépen a versenyt. A tavalyi 3:59:55-ös firenzei időnél így is jobb leszek, gondolom - és nem akarom rosszul érezni magam itt, élvezni akarom ezt a versenyt.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj32nxC3zXwKIuUptbK0GKAiyDmwvx62jhdG_nNPDBLkHZ-oeW1BHt5TEYFbKUclSvcAkjUFxi4fyY6WDNvrr6M2Huj1RFo4XCb6JChgs9XlOdtuAuM4J45WXKNI28glR-gAB3GPjhW0gY/s1600/nyre%25CC%2581szido%25CC%258Bk.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="152" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj32nxC3zXwKIuUptbK0GKAiyDmwvx62jhdG_nNPDBLkHZ-oeW1BHt5TEYFbKUclSvcAkjUFxi4fyY6WDNvrr6M2Huj1RFo4XCb6JChgs9XlOdtuAuM4J45WXKNI28glR-gAB3GPjhW0gY/s640/nyre%25CC%2581szido%25CC%258Bk.jpg" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A megcélzott 3:30-on belüli időhöz 8 percen belüli mérföld-átlag kellett volna</td></tr>
</tbody></table><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Jön egy kisebb holtpont az első köhögések után. A szokásos kotta: fejben dőlnek el a dolgok, a köhögés okozta ijedelem hozza a holtpontot is magával. Utóbbiról hamar kiderül, hogy nem vészes - azzal lendülök át rajta, hogy beállok egy PETER feliratú pólóban futó ötvenes pacák mögé, akinek tempója picit pihentet éppen - és úgy 10 percig élvezem, hogy a tömeg a nevünket skandálja, ahogy futunk... (Saját <a href="http://suhanj.blog.hu/2010/10/04/hogyan_segithetsz_1">SUHANJ!</a>-os futómezem mégsem firkálhattam össze, bárki bármit is mondott.)<br />
<br />
Féltáv után elengedem a három és fél órás célt. 15 mérföldnél jön a rettenetes Queensboro Bridge - ezután állt ki Gebre... A hídra felfelé futva megyek el Edison Pena mellett, kisebb tömeg veszi körbe, előtte közvetítőkocsi, utóbb kiderül, előzésem az NBC élő közvetítésében is látható volt.<br />
<br />
First Avenue, téboly. Ahogy az amerikaiak mondják, 6-7 ember mély tömeg a kordonok mögött. Táblák, kereplők, óriási hangzavar. Szurkolóimat meg se találom. Mit tudnék itt egészségesen futni, piszkál a gondolat, de szerencsére fejben jó vagyok, így gyorsan meggyőzöm magam arról, hogy csak élveznem kell, hogy itt lehetek.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF_uNY7cUKSJI5z5OzGNIxxaF5Rbr5vjhJBvtwgd8CUdZKOu-HjfhV0k8mIx7qF31pb4sx45WIpFL4B89PhH6XQs8jqxke-LTqhDG83QkZmWF_Sw7G5HzVkJJga2T5z6dwud2gOuzj8MM/s1600/76728_157815077593668_126250204083489_269216_1345757_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjF_uNY7cUKSJI5z5OzGNIxxaF5Rbr5vjhJBvtwgd8CUdZKOu-HjfhV0k8mIx7qF31pb4sx45WIpFL4B89PhH6XQs8jqxke-LTqhDG83QkZmWF_Sw7G5HzVkJJga2T5z6dwud2gOuzj8MM/s400/76728_157815077593668_126250204083489_269216_1345757_n.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Annamari még a híres SUHANJ! - logót is rárajzolta a metrón készült táblára</td></tr>
</tbody></table><br />
A Gatorade zselé-zónájában - merthogy itt ilyen is van 19. mérföld, azaz 30 km körül, épp a híres maratoni fal előtt - betárazok. (Frissítőállomások minden mérföldnél.) Bronxba át egy kisebb hídon elkezd szúrni a jobb térdem - ahogy látom, hallom, nem én voltam az egyetlen, akinek a térdét picit meggyepálta a hullámvasútra emlékeztető pálya.<br />
<br />
26:35, 26:50 - ez a harmadik tízezer méter két fele, majd lassulok tovább, 28:18, 29:06 a két következő ötezer méter. Nem hajrázok, a Central Parkban csak figyelem a hatalmas tömeget és eszembe jut Krstan barátom, aki azt mondja, annyira szeret maratont futni, hogy mindig azt szeretné, bárcsak tovább tartana. 12:37 az utolsó bő két kilométer.<br />
<br />
A befutó után újra rácsodálkozok a szervezés profizmusára. Hömpölyög a tömeg a parkban kialakított folyosón, flottul megy a csomagfelvétel, úgy 100 méterenként kakasülőről figyelik (és persze hangosan kiabálva dicsérik) szervezők a célbaérkezőket. Mellettem megáll és a hosszan a térdére hajol egy férfi - azonnal mellélép valaki, hogy megkérdezze, minden rendben van-e.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZp9fWLwRuJX-y8zmWqN5baB8GO6z6uwWDTjPVmNAjGXB5c3zQ-h68sCKUtcJw134QcSvhu4Fou3qdnFcv0NrHOTi8KAuKqvyBTaRWHzy2M9muC-6HJn8I8CWPiyFZ_mDsTKV_J94yOUs/s1600/PB070014.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjZp9fWLwRuJX-y8zmWqN5baB8GO6z6uwWDTjPVmNAjGXB5c3zQ-h68sCKUtcJw134QcSvhu4Fou3qdnFcv0NrHOTi8KAuKqvyBTaRWHzy2M9muC-6HJn8I8CWPiyFZ_mDsTKV_J94yOUs/s400/PB070014.JPG" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A 3:43:19 bő 16 perces egyéni csúcsjavítást jelent<br />
<br />
</td></tr>
</tbody></table>Hazafelé sétálva ízelítőt kapok az amerikaiak hőskultuszából. Az egy órás séta alatt úgy kétszázan szólnak oda gratulálva, pedig már rég nem a szurkolók között baktatok. Keresztezem a First Avenue-t, érkezik a mezőny vége. Penny, egy mellrák-túlélő hatvan körüli asszony, a mellettem várakozó 6-7 fős kis csapathoz szalad ki a pálya szélére. Percekig fotózkodnak, beszélgetnek, indul tovább mosolyogva. Fázom már nagyon, de nézem még egy ideig a legnagyobbakat, akiknek hatórás, vagy annál is hosszabb küzdelem a táv teljesítése - s közben arra gondolok, van még nekem dolgom ezzel a versennyel a jövőben.<br />
<br />
<div style="text-align: right;"><i><span class="Apple-style-span" style="font-size: small;">Köszönet Patríciának, Katának, Krstannak, a szurkolásért Annamarinak és Davidnek, az utolsó napokra befogadó Zolinak - és ha már itt tartunk, az Amerikai Filmakadémiának.</span></i></div><br />
<br />
<br />
</div></div></div></div></div></div></div></div></div>Unknownnoreply@blogger.com5