"Egy szép tavaszi napon az
irodámban voltam koradélután, egy hirtelen impulzusra otthagytam, felmentem a
90. utcára és futni kezdtem. Csodálatos volt, és azt mondtam magamnak: ha ez
ilyen fontos nekem, erkölcstelen lenne nem eljuttatni ezt az üzenetet másoknak."
Fred Lebow
Ha nagyon sarkítani akarom: néhány
vesztes teniszmeccsel kezdődött minden.
Fischl Lebowitz 1930. június 2-án
született Aradon, magyar ajkú, ortodox zsidó családban. Négy fiú és két lány
testvére volt. Romániából a nácik elől a család különböző irányokban
menekült, ő maga a korábbi/későbbi Csehszlovákián át Hollandiába, majd Írországba
jutott. Csempészett cukrot, gyémántot, tanult hébert Írországban, majd kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol tanult egy brooklyni yeshivában, majd a Fashion Institute of Technology-n, tett egy kis kitértőt Kansasban és Clevelandben (itt improvizációs színházat alapított), majd visszatérve New Yorkba marketingesként dolgozott a ruhaiparban.
Szeretett teniszezni, de nem ment neki
túl jól, így kitartását erősítendő elkezdett hosszabb távokat futni. 1970-ben
már 13 maratont futott, köztük az első New York maratont, melynek egyik
szervezője is volt: ő biztosította a 300 dolláros tőkét a verseny
megrendezéséhez.
1970-ben 127 futó fizetett 1 dollárt a
New York Road Runners nevű szervezetnek, hogy a Central Parkban körözve
lefuthassa a klasszikus, 26,2 mérföldes távot - ez volt az első New York Marathon,
melyet 54 versenyző teljesített.
Lebow lelkes és lassú futó volt:
4:12:09-es idejével a 45. helyen ért célba.
1976-ban, amikor Lebow kivitte a
versenyt a Central Parkból, 2090 futó állt rajthoz a már Staten Islandről
induló, Brooklyn, Queens, Bronx és Manhattan utcáit egyaránt érintő maratonon,
amely egy évvel később már a legnagyobbnak számított a világon a maga 4823 fős
mezőnyével.
A mezőnyt mára durván 45 ezer futó alkotja,
nincs még egy verseny, melyre ennyi amatőr maratonista szeretne eljutni és
melyre ennyire nehéz lenne bejutni. A New York Road Runners, melyet Lebow 20
évig vezetett, s mely vezetése alatt számos más nagy versenyt hozott létre,
köztük az első kifejezetten nőknek rendezett futóversenyt is, napjainkban úgy
negyvenezer tagot számláló sportegyesület és több, mint félszáz főállású
alkalmazottal működő vállalkozás.
45 ezer futó, kétmillió szurkoló az utcákon, tévénézők tízmilliói, óriási
üzlet - és dollármilliók karitatív célokra, ez ma az ING New York City Marathon.
2010-ben mérföldenként egymillió dollár összegyűjtése volt a cél jótékony célokra
- emlékezetem szerint 43 millió körül volt a vége.
Lebow 1994-ben halt meg, 62 évesen. A halála
utáni megemlékezés a legnagyobb gyászóló tömeget hozta össze a Central Parkban
John Lennon halála óta. Teret neveztek el róla, szobra áll a Central Parkban,
melyet minden évben átvisznek a maraton céljába.
Amikor 1991-ben kiderült, hogy súlyos
beteg, egy külön ünnepség keretében, a többiek előtt hónapokkal választották be
a National Track Hall of Fame-be. Ezt mondta ekkor:
"Megtisztelő. Nem érdemlem meg.
Csak egy küldönc vagyok. Le vagyok nyűgözve és zavarban vagyok."
Legendájának fontos eleme volt egy
öltözködési sajátosság: üzleti tárgyalásain, nemzetközi konferenciákon öltönyt
húzott ugyan, de ilyenkor is futócipőt viselt.
Utolsó New York maratonját 1992-ben
futotta, hatvan évesen, három évvel azután, hogy agydaganatot diagnosztizáltak
nála (1976-tól nem indult New Yorkban versenyigazgatói teendői miatt).
5:32:34-es idővel ért célba. Kísérője a kilencszeres női győztes, jóbarátja, a
norvég Grete Waitz volt.
Fred Lebow 30 országban összesen 69 maratont futott, 1993-ban Budapesten is megfordult, egy félmaratoni távra még ekkor is jó volt.
1991-ben létrehozta a Fred's Friends nevű jótékony szervezetet és elsőként kezdett a futók között gyűjteni jótékony célokra. Ezen szervezet nyomdokain, 1995-ben Lebow emlékére alakult meg a Fred's Team, melynek színeiben évről évre százak indulnak félmaratonokon, maratonokon, kerékpár és triatlon versenyeken, s gyűjtenek pénzt rákkutatásra és -gyógyításra. A Fred's Team által 1995 óta összegyűjtött összeg meghaladja a 42 millió dollárt.
